Amerikai fakusz
Amerikai fakusz | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Certhia americana Bonaparte, 1838 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Amerikai fakusz témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai fakusz témájú médiaállományokat és Amerikai fakusz témájú kategóriát. |
Az amerikai fakusz (Certhia americana) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fakuszfélék (Certhiidae) családjába tartozó faj. Nevének helyesírása (fakusz vagy fakúsz) vitatott.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1820-ban.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Certhia americana alascensis J. D. Webster, 1986
- Certhia americana albescens Berlepsch, 1888
- Certhia americana alticola G. S. Miller, 1895
- Certhia americana americana Bonaparte, 1838
- Certhia americana extima W. Miller & Griscom, 1925
- Certhia americana guerrerensis van Rossem, 1939
- Certhia americana jaliscensis W. Miller & Griscom, 1925
- Certhia americana leucosticta van Rossem, 1931
- Certhia americana montana Ridgway, 1882
- Certhia americana nigrescens Burleigh, 1935
- Certhia americana occidentalis Ridgway, 1882
- Certhia americana pernigra Griscom, 1935
- Certhia americana phillipsi Unitt & Rea, 1997
- Certhia americana stewarti J. D. Webster, 1986
- Certhia americana zelotes Osgood, 1901[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Kanadában, Alaszkában és az Amerikai Egyesült Államok északkeleti és nyugati részén fészkel, telet délebbre tölti, eljut Mexikó, Saint-Pierre és Miquelon, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Salvador területéig. A természetes élőhelye a tűlevelű- és lombhullató erdők. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossz 12-13 centiméter, testtömege 8-10 gramm.[3] Vékony, lefelé hajló csőre van. Háta halványan pöttyözött, oldalai barnásak, melynek színe és mintázata, jó rejtőszín a fák kérgen, alsó teste piszkosfehér.
Életmódja
[szerkesztés]A fák kérgének repedéseiben jellegzetes csavarvonalban keresgéli rovarokból és pókokból álló táplálékát, farkát támaszkodásra is használja.[3]
Szaporodása
[szerkesztés]Zseb alakú növényi részekből épített fészkét, fakéreg mögé vagy repedésekbe készíti.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
- ↑ a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. február 11.) (angolul)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
[szerkesztés]- ↑ Google.hu: Képek az interneten a fajról
- ↑ Ibc.lynxeds.com: Internet Bird Collection - videók a fajról
- ↑ Xeno-canto.org: Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe